Jó régen nem írtam, ezúton is elnézést azoktól, akik esetleg követik a beszámolókat Szotyiról. Kicsit el voltunk havazva. Mármint főleg mi, humanoid lények, nem a macska. Ő a maga részéről jól van. :)

Miután kiderült, hogy lányka, elhagytam a kispöcsözést, hiszen ez így már sehogysem stimmelt és már hivatalosan is Szotyizom. Különösebb változást nem vettem észre a viselkedésében ezzel kapcsolatban. Éppolyan zakkant, mint volt. Sőt. Kezd bevadulni.

Így aztán elkezdtem a fegyelmezést-nevelést. Határozottan, eltökélten, keményen csattant az első "NEM", amikor Szotyit a függönyön lógva találtam egy hazaérkezés alkalmával. Rámpillantott, lecsapta a füleit és feljebb mászott. Megismételtem a felszólítást, egyúttal ismertettem a jogait is arra az esetre, ha ellenállást kívánna tanúsítani és kilátásba helyeztem némi fizikai ellenlépést, ha továbbra sem engedelmeskedik. Esküszöm, röhögött rajtam. Egészen addig, amíg a függönyhöz nem léptem, és (megragadva a grabancánál) el nem távolítottam onnan. Lesett, hogy mi van, de nem firtatta tovább a függönymászást.

Másnap ismét előkerült a "NEM", amikor Szotyi egyetlen kecses mozdulattal felugrott a nappaliban lévő kisasztalra, hogy ott sétálgasson, szimatolja a virágokat rajta, és elszórakozzon az üveglappal. Nem örültem neki, és ahelyett, hogy hozzávágtam volna a kezemben lévő kulcscsomót, ismét kiadtam a vezényszót: "NEM SZABAD". Szotyi meglepően tanulékonynak bizonyult. Amint meghallotta a hangomat, lelapult, majd miután szent meggyőződéssel hitte, hogy nem látom őt az asztal tetején, lerohanta a lábam. Hullottak a könnyeim a röhögéstől. A gyerek, aki tanúja volt az orvtámadásnak, csak ennyit jegyzett meg: "Szotyi nem normális."
Naná, hogy nem. Nem is lóg ki a sorból.

Az elmúlt 1-2 hét hát a nevelés jegyében telt, és minimális keménykedés, valamint sok határozott NEM után Szotyival élhetőbbé vált az élet. Nem mászik a függönyön, tudja, hogy nem mehet az asztalokra, nem rághatja a vezetékeket, nem jöhet be a hálószobába és nem támadhat arcra.

Természetesen továbbra sincsenek illúzióim, fix meggyőződésem, hogy amint kitesszük a lábunkat otthonról, az összes tiltott helyet végigjárja a hálószoba kivételével (azt is csak ezért hagyja ki, mert csukva tartjuk az ajtaját és még nem éri fel a kilincset), és kiélvezi, hogy a hátunk mögött rosszalkodhat. :) 

És íme, két kép a jólnevelt, kanapén pihenő Szotyiról: