HTML

Kispöcs

Alapjában véve nem szeretem a macskákat. Nem mondom, hogy gyorsítok a kocsival, ha meglátok egyet az úton, de nem is terveztem együtt élni eggyel... ehhez képest... Kispöcs most a kanapén alszik és nem lehet kikapcsolni a tévét, mert akkor felébred és nyávogni kezd... Kellett ez nekem? A válasz elég egyértelmű...

Friss topikok

  • Nefernefernefer: Sziasztok! Mivel egyes cicablog tulajok a többi cicablog tulaj aktivitását tekintik mérvadónak :-)... (2012.08.02. 13:27) Ma van holnap
  • Gem121: @xor: Már van, ma van holnap, új poszt, happy dog-os. :)) (2012.04.14. 12:05) Happy dog
  • Gem121: @Nyúlgömb: Köszönöm, örülök, ha szerez pár vidám percet a sok állat-sztori. Engem általában kikész... (2012.02.28. 13:46) Megújulva, felpörögve
  • Simone Lewis: @Gem121: Jól van Jolán is, épp tegnap írtam én is róla :) (2012.02.24. 09:29) We are back :)
  • Nefernefernefer: Sziasztok! Nagyon jól szórakoztam ezen az íráson. :-) Úgy látom, muszáj lesz nekiállnom végigolvas... (2012.02.15. 14:11) Mindennapok

Linkblog

Festés után

2010.07.19. 10:53 :: Gem121

El sem hiszem, hogy ez a nap is eljött! :) 

Végre kimondhatom - nyugodtan, békésen cigizve a fotelben, gipszelt lábamat a zsámolyon pihentetve, hajamon az új ősz tincseimet elfedő hiperszuper festékkel -, hogy készen vagyunk. Három heti felfordulás, őrületközeli állapot és vég nélküli takarítás, sikálás, rámolás után most beköszöntött a harmónia, a zen, a tökéletes nyugalom. A falak csodaszépek, a pecó ragyog, a macska pedig... nos, a macska kiköltözött a teraszra. :D

Ez az egész úgy kezdődött, hogy a rámolással járó felfordulást kihasználva Szotyi mindig, mindenütt ott volt, ahol nem kellett volna, konkrétan láb alatt.
Amikor a fürdőszoba mennyezetét festettem, felmászott a létrára mögöttem, persze úgy, hogy ne lássam. Lefelé jövet naná, hogy rátolattam, amit ő heves köpködéssel, prüszköléssel reagált le. Természetesen vérig volt sértve. Nem igazán értem rá vele foglalkozni, mert az egyensúlyomért, és ezzel párhuzamosan az életemért küzdöttem. A létra megbillent, a macska leugrott, a festék a kádba ömlött, én meg levertem a térdem. Sürgősen szükségét láttam egy italnak, így aztán megdézsmáltam a Gordon Ramsay féle sült banánra félretett minőségi fehérrumot.

Miután az idegeim kisimultak, és a kádat is kitakarítottam, Szotyi felfedezte, hogy remek móka a kádban játszani. Fogta a gyerek egyik hajgumiját és elvonult sarokkádazni. Örültem neki, legalább nem volt útban, mentem a konyhaszekrényt pakolni.

A koreográfia már-már szokásosnak volt mondható: én a létrán, Szotyi ezúttal a létra alatt. Lesből támadott, akkor, amikor a szivárványszínű étkészletet pakoltam le. Nem tört össze minden, nem. Két tányérral megúsztam. Azóta 4 színű a szivárvány... és tovább apadt a rumos üveg.. :D

Ekkortájt kértem fel a gyereket, hogy vagy vigye be a macskát a szobájába, vagy kezdjen vele játszani, esetleg csukja ki az erkélyre. Sarjam komolyan vette a megbízást, előbb dzsungeles-túszulejtős-megkötözős-szabadulóst játszottak, majd focizni kezdtek. Mivel súlyosan veszélyesnek ítéltem a helyzetet, kizártam őket a teraszra. A gyereknek adtam kulcsot. A macskának nem.

Hamarosan feltűnt a nagy csend, ami mint tudjuk, gyerekkorú létformáknál baljós előjel. Kióvakodtam a teraszra, sehol senki. Ellenőriztem a fürdőszobát, még mindig ragyogott, ami arra utalt, hogy kis családom kis tagjai közül egyik sem tette arra tiszteletét. A hálószoba még mindig tabu, de a biztonság kedvéért azt is csekkoltam. Negatív volt.

Maradt a gyerekszoba, ami ezúttal már zöld-narancssárga színekben pompázott a régi fehér helyett. És lőn. Kicsiny vérem és az ő csepp kis macskája az ágyon heverésztek mancs a kézben, és tévét néztek. Beléptemre fel sem pillantottak, így közelebb óvakodtam. Aludtak a drágák. Szotyi felsandított, de épp csak annyira húzta el az élienes szemhártyáit (szvsz belső szemredőny), hogy azonosítson, majd visszagömbölyödött.

Nem zavartam az álmukat, kicuccoltam a macskaholmikat a teraszra, ami fekvésénél fogva reggel napos, déltől enyhítő árnyat ad. Virágok, nádszövet, jó nehéz vizestál gondoskodik Szotyi kényelméről és biztonságáról. Szabadságának garanciája pedig a macskaajtó, amiről majd legközelebb mesélek. :) 

Szotyi gúzsba kötve:

 

 Én, én, én tudom magasabbra emelni a kezem!! 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szotyi a kádban:

 

 Szép a pecó, tényleg szép, de Szotyika százszor szebb! :)

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kispocs.blog.hu/api/trackback/id/tr252160539

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mickie · http://cicufer.blog.hu 2010.07.19. 20:00:58

:) De még milyen szép!
Nem kis bátorságra vall létrára mászni, ha macska van a közelben! Csak nem a lábad is akkor tört el??
Szotyi nem próbál meglógni az erkélyről? Mármint, nem befelé, hanem lefelé?
A gyógyítható sebeknek jobbulást és éljen a Gordon Ramsay féle rumos banán! ;)

Gem121 · http://kispocs.blog.hu/ 2010.07.19. 20:48:03

@mickie: A lábam szerencsére csak megbicsaklott, semmi komoly, jól vagyok, köszi. :)

Hááát, az erkély az egy érdekes kérdés. Nem meglógni próbál, hanem borzasztóan kíváncsi. A frászt hozza rám, amikor lenéz, természetesen úgy, hogy fél testével lóg két emelet magasan és amikor rápisszegek, hogy azonnal húzzon onnan befelé, akkor csak néz rám furán, és nem érti, mi bajom van. :D
Szóval ő nem tériszonyos, én meg már attól leizzadok, ha csak nézem, ahogy ő kukkol.

A GD féle sült banán abszolúúúút námbör ván! :D

Simone Lewis · http://uccuneki.blog.hu/ 2010.07.20. 08:34:13

Nemsokára festeni fogunk, köszönöm az előkészítő tanfolyamot :)

Gem121 · http://kispocs.blog.hu/ 2010.07.20. 08:41:14

@Simone Lewis - jolimoli.blog.hu/: Őszinte részvétem. :D
Egyébként jó móka, várjuk a beszámolót majd!

penna 2010.07.20. 18:13:20

Netán cirkuszi pályára szánjátok ezt a szépséges Szotyikát :DDDD? Az előző posztban a (bár még? nem tüzes) karikán való ugrálást gyakorolta, most meg a Houdini-féle szabadulóművész nyomdokaiba lépett.

Látom, jó játszótársa lett a lányodnak, nagyon helyesek, ahogy együtt szórakoznak.

Gem121 · http://kispocs.blog.hu/ 2010.07.20. 19:50:18

@penna: Imádják egymást. :)
A gyerkőc szerint jövő nyáron fellépnek majd valami vándorcirkuszban, addigra Szotyinak vinnie kell a tüzes karikát, be kell tanulnia néhány kártyatrükköt és akrobatikus elemet. Szorgalmasan gyakorolnak, amiből szerintem lesz még blogbejegyzés... :D

Simone Lewis · http://uccuneki.blog.hu/ 2010.08.24. 08:51:37

Kispöcs, akarommondani Szotyi WANTED.
süti beállítások módosítása