Átolvastam a blogot valamelyik nap és kicsit szégyenkezve, kicsit vigyorogva vettem tudomásul, hogy már tavaly is folyton rugdosni kellett engem ahhoz, hogy újabb poszt jelenjen meg, és minden alkalmat mentegetőzéssel kezdtem. Úgyhogy ez most elmarad. :)
Üdv mindenkinek, aki még nem törötle a linket a kedvencek közül.
Az elmúlt közel egy évben nem történt semmi különös, nem maradtatok le semmiről. :D :D
A macskák megvannak, béke és nyugalom van köztük. Szotyi továbbra is felmászkál a tetőre, legutóbbi kitérője cirka 1 hétig tartott. A gyermek már lemondott róla, én sem reménykedtem hazatértében, elkönyveltem, hogy a cinyó független jellem és mint ilyen, nem tűri a családosdit. Főleg, mióta a Pasi is becuccolt, aki mellesleg macskallergiás és még kutyája is van. A kutya egyébként nem költözött vele, nyugi. :) Még.
Egy hét után Szotyi lazán hazatért, mintha mi sem történt volna, tökéletesen időzítve. Előtte egy nappal ígértem ugyanis be a törpenyulat a gyerkőcnek, ha már egyetlen "tesókája" disszidált köreinkből. A helyzet patt volt, én meg dühös. Szotyira. Magamra. És főleg a tényre, ami így már elkerülhetetlennek tűnt: törpenyulat veszünk.
A téma nem is váratott sokáig magára, lévén közel az állatbolt, így két nappal később hazavittem egy 1,5x1.5 méteres nyúlpalotát (ez nem ketrec, bazzeg), tömérdek tálat, itatót, szárított répapelyhet, aszalt borsóhüvelyt, gyógynövényes rétiszénát, válogatott-szelektált faforgácsot, téli és nyári magkeveréket, pirított mogyorót, aszalt banánt. Merthogy ez mind kell. Létszükség. A gyermek keze sem volt üres. Ott figyelt benne Tigris. Nem a bengáli, vagy szibériai fajta, hanem egy tenyérnyi méretű, barna alapon fekete csíkos, lógó fülű törpenyúl. Közepesen biztosan lány, legalábbis a boltos esküdözött rá, de mint tudjuk, nálunk semmire sincs garancia. Szkeptikusan fogadtam magyarázatát a kör és ovális alakú nyúl nemi szervekről (nem hiszem el, hogy idáig süllyedtem...), majd vállat vontam, elvégre úgyis mindegy, fiú-e vagy lány, nem lesz több nyulunk.
Talán joggal ismerős ez a kijelentés valahonnan. Japp, bingó. Dzsiniről holnap mesélek... :D :D :D