Sziasztok! 

Ma roppant kreatív hangulatban voltam, így új arculatot adtam a Kispöcs-blognak, mellyel jelképesen jelezni kívánom, hogy túlnőttünk az eredeti témán és már nem csak és kizárólag Kispöccsel (aka Szotyival) kapcsolatos gondolatok és események megosztására szeretném használni az oldalt, hanem azon keresztül szűkebb-tágasabb spektrumú betekintést kaphattok mindennapjainkba. 

Nyilván lesznek egy csomóan, akiket ez egyáltalán nem érdekel, nekik vígasztalásul azt tudom mondani, hogy cicás sztorik ezután is lesznek, hiszen lassan én is belátom, hogy macska nélkül élni elég unalmas. Lehet, hogy le kellene cserélnem a fejszöveget is???? :D 

Tegnap azt ígértem, ma nyulazni fogok, hát legyen is így. Miután egy, azaz egyetlen egy átokverte nappal az előtt, hogy Szotyi hazavándorolt volna - önkéntes, egy hetes száműzetéséből -, beígértem a gyereknek, hogy kap egy törpenyulat, így nem volt mit tenni, hazahoztuk Tigrist, a lógófülűt. A nyúl roppant helyes, mármint ahhoz képest értem, hogy nyúl. Kicsit az a régi Photoshopos kép jut eszembe róla, ami a suliban volt kitűzve a faliújságra, és egy nyulat ábrázolt, amire ráapplikálták a tigris mintáit. Pont olyan volt, mint a mi Tigrisünk, leszámítva, hogy annak állt a füle, ennek meg nem. 

Miután Tigris berendezkedett, és nem kívántuk őt korlátozni a szabadságában, engedtük, hogy körülnézzen a lakásban, szemügyre véve a macskákat és minket is. Tigris köszönte szépen a lehetőséget, lazán billegtette a farkát és elindult körülnézni. Szotyi arisztokratikus megvetéssel konstatálta, hogy már megint nem bírtunk magunkkal és hazahurcoltunk valami biológiai szennyeződést. A hűtő tetejéről figyelte a nyulat, borostyánszín szemei összeszűkültek, bajsza meg-megremegett, de mást nem fűzött hozzá a nyúl érkezéséhez. Meghagyta az első kört a pórnépnek, alias Hógolyónak.

Talán emlékeztek rá, hogy Hógolyó nagyjából mindenben ellentéte Szotyinak, így természetben is: kedves, simulékony, alkalmazkodó, szívélyes. Előre is kocogott alvóhelyéről, hogy köszöntse a kis jövevényt. Megszimatolta, majd leheveredett mellé, hogy megszoptassa. Ismerve Hógolyó múltját (tavasszal a virághagymákat keltegette a teraszon) nem voltam meglepve, hogy feltörtek anyai ösztönei. A nyúl sem tűnt meglepettnek, körbeszimatolta a macskát, majd átugrotta. Hógolyónak cirka negyed óra volt feldolgozni ezt az eseményt, elképzelni nem tudta, mi történt. Tigris eközben befészkelte magát a tévé melletti komód mögé, útvonalát néhány száz elszórt nyúlbogyó jelezte. A Pasi felvont szemöldökkel figyelte a jelenséget, majd torkot köszörült. Vettem a jeleket és visszatoloncoltam a nyulat a gyerekszobába. Ezentúl Tigris csak Pasi távollétében cirkulálhatott a lakásban. 

Tigris és Hógolyó gyorsan megtalálták a közös hangot, néhány nap elteltével Hógolyót tiszteletbeli nyúllá avattuk, amikor megláttuk, hogyan próbálja utánozni Tigris ugrándozását. A címet visszavonhatatlanul akkor kapta meg, amikor együtt eszegette a nyár illatú rétiszénát a fülessel. Macskánk visszavonhatatlanul azonosult eddig elnyomott nyúl-identitásával és néhány hétig ez a rögeszme fárasztotta neuronjait. Mindez úgy november körül volt. Azóta Hógolyó már ismét macskakaját eszik és általában csak heti 1-2 alkalommal keresi fel nyúl pajtását egy kis közös füvezésre. 

Történt azonban, hogy decemberben elég sokat jártunk a közeli bevásárlóközpontba, holmi karácsonyi nagybevásárlásokat megejteni, ezért több alkalommal elsétáltunk az állatkereskedés előtt, ahonnan Tigris is származott. Természetesen soha nem felejtettük el megszemlélni a kirakatban lévő újabb és újabb kisnyulakat, és ezen tettünket mindig megelőzte, valamint kísérte a következetesen hajtogatott "nem veszünk több nyulat" mondat is. Így aztán a kiskorú is elfogadta lassan, hogy bármennyire is szeretne kisnyuszikat otthon, erre még várnia kell néhány évet. Mondjuk amíg elköltözik. Az már csak 15-20 év. Én sem csábultam el. Na jó, egy kicsit. Egyszer bementem, amikor egyedül voltam, és megszemléltem közelről egy kicsi, fekete, nagyon szőrös nyuszit. Ennivalóan aranyos volt (itt most eszembe jutott a citromos nyúl receptem, de eskü, hogy nem szándékosan :D). Természetesen nem vettem meg, elvégre következetes, kitartó, állhatatos, stb vagyok ugyebár. Azért azt megnézettem, hogy milyen nemű. Fiú. Szóval passzolna Tigriske mellé. Nem baj, nem veszünk több nyulat.

Nem is vettünk. Mármint kollektive nem. Viszont karácsony után 1-2 nappal, amikor a Pasi csúnyán belegyalogolt a lelkembe valami tipikusan pasis beszólással, akkor eszébe jutott, miként áradoztam a babanyúl helyességéről neki. Békíteni kívánt, így hát fogta a gyereket, engem elküldött lazítani egy kis időre, mondván, hogy sokat dolgoztam a karácsonyi szupervacsin. Ez így is volt, úgyhogy nem gyanakodtam, egészen addig, amíg haza nem értek. A nyúllal. 

A szóbanforgó állatka kényelmesen el tudott nyújtózni a tenyeremben, fülei bársonyosan lapultak hátára, picike orrával óvatosan szimatolta meg ujjaim, szőre bohókásan kócos volt. Szerelem volt második látásra. A Pasi bocsánatot nyert, én meg egy nyulat. Elképzeltem, hogy nagyobb bűn esetén vajon milyen állatot hurcolt volna haza...

A kisnyúl természete egy szóval így írható le: bátor. De komolyan. Ezek ketten nem holmi gyáva nyulak. Teljes magabiztossággal közlekednek a macskák között, és még Szotyi sem tud mit kezdeni ekkora arccal. 

A boltos megesküdött rá, hogy a fekete nyuszi fiú, és mire megnő, nyugodtan csinálhat kisnyuszikat Tigrisünknek. Áldásom adtam a frigyre és a tavaszi szaporulatra. Azzal a feltétellel, hogy a boltos visszaveszi a kicsiket. Az üzlet megköttetett. A fekete nyúl neve Dzsingisz Kán lett, főleg harcias kis természete miatt. Mivel nagyon bátor volt, meg magányos is, így adta magát a gondolat, hogy eresszük őket össze Tigrissel, barátkozási célzattal. 

Kitettük őket a nappali kövére, ahol Tigris leplezetlen imádattal rajongta körbe az új nyulat. A kicsike örült a társaságnak, és nem telt el néhány perc, már együtt rágták a vezetékeket. Miután megvontam tőlük a netkábelt és a tévé vezetékét, egymással kezdtek foglalkozni: helyesen körbeugrálták egymást, bolondoztak. Boldogság volt látni is őket. 

A következő pillanatra viszont sokminden jellemző volt, csak boldogság nem. Döbbenten álltunk a Pasival és köpni-nyelni sem tudtunk. Azt láttuk ugyanis, hogy Tigris elölről-hátulról meghágja csóró kis nyulamat, a fajra jellemző heves csípőmozgással, amitől még Enrique Iglesias is sárgulna... Dzsingisz Kán pedig mindezt üveges szemekkel hagyta, nem mozdult. 

Én ocsúdtam először:

- Bakker, megerőszakolta a nyulamat ez az állat! - kiáltottam, majd a Pasira meredtem - Csinálj valamit! Anális erőszak történt! 

A Pasi a maga részéről diszkréten röhögött. Istenem, férfiak... Végül aztán lekapta Tigrist Dzsingisz Kán hátáról és bevitte a ketrecébe. Én ezalatt letérdeltem szegény kis meggyalázott nyulamhoz, együttérzően duruzsoltam neki, majd felemeltem a földről. Ekkor ért a második sokk... kezem valami ragacsos anyaghoz ért, de már a Pasi hangja is utolért: 

- Aztakurva! Drága, azt hiszem Tigris most dugta meg a nyuladat! Úgy értem... ebből kijött valami... és nagyon meg is van duzzadva a....
- Ne a gyerek előtt! - sikoltottam, egyrészt, mert a kiskorú ott állt és érdeklődve szemlélte a nyulakat, másrészt, mert sokmindenre vágytam az év utolsó napján, de a nyúlszex live nem volt ezek között. 

Nos. A további események hosszas részletezése helyett legyen annyi elég, hogy a boltos benézte: Tigris fiú volt. Dzsingisz Kán meg lány. Ráadásul kiskorú. 

A halmazati bűncselekmény (deflorálás, szexerőszak, liliomtiprás, stb) után szigorú eltiltás következett, és heves imádkozás, hogy Dzsini (névrövidítés azonnal) túl fiatal legyen még a fészakaljnyi kisnyúl kikeltéséhez. 
Imáink meghallgattattak. Nem lettek utódok. Lett viszont fojtott hangú beszélgetés a boltossal. De erről majd next time. :)