Hát igen. Minden jónak vége szakad egyszer. Na de kezdem az elején...
Ma állatorvosnál jártunk. Szerencsére a doki itt van egy saroknyira, így nem kellett újra autóznunk. Egyszerűen beletettem Szotyit a kis szállítóba és átsétáltunk. Verőfényes napsütés, a cinyó is érdeklődve pislogott a nagyvilágra, lágy szellő fújdogált, egyszóval idilli volt minden. "Vihar előtti csend" - mondják erre a pesszimisták. És milyen igazuk van..
Már akkor gyanakodnom kellett volna, amikor nem volt senki a váróban. Ez még egyszer sem esett meg velünk, pedig egy időben rendszeresen hurcoltuk ide a családban fellelhető szőrös organizmusokat. Már jött is a kis asszisztensnő, lelkesen terelgetett be a rendelőbe. Minden szép volt és heppi.
Szotyi persze halálra rémült, kistányérnyi szemekkel bámult hol rám, hol a dokira, és szerintem lepergett előtte rövidke kis élete. Komolyan szántam szegényt. :D
Igyekeztem megnyugtatni, cirógattam, mire ő kieresztette az összes körmét és két másodperc alatt felmászott a pólómon. Alig vérző hasamat és khmkebleimet (:D) a dokik helyben igyekeztek volna ellátni, talán kicsit ügybuzgóbbak is voltak, mint kellett volna. :)
Gyorsan visszatereltem az eseményeket a fősodorba, figyelmükbe ajánlva a cinyót, aki éppen meglógni készült az ablakon át. Nyakon csípték a kis szökevényt, aki így már nem menekülhetett: megvizsgálták, sacc per kábé alapon meghatározták a korát 7-8 hétben, ami azt jelenti, hogy olyan 4 hetes lehetett, amikor hazahoztuk.
Mérlegre is került, 56 deka. Nagyon röhögtem, mert ez éppen kétszerese annak a 28.5 dekának, amit 3 hete mértünk a konyhai digitális mérlegen. Szóval Szotyi gyarapodik szépen. :)
Viszont a hideg zuhany a szuri és a féregtelenítés után következett, amikor is a doki megszexuálta szerencsétlen Szotyit. Ő persze kézzel-lábbal tiltakozott a tett ellen, elvégre nem adta beleegyezését semmi tipi-tapiba, abba meg főleg nem, hogy idegenek vizsgálgassák, hogy mi van a bugyijában. Köpködött, fújt. Ekkor kezdtem gyanakodni. Ilyen hisztit csak egy szűzlány vág le..
És lőn. Egy világ dőlt össze. Szotyi ugyanis lány. Most már biztos, tévedés kizárva. Kétszer is ellenőriztettem.
Ez magyarázza ugyan a cinyó cipőfetisizmusát és érdeklődését a gasztronómia iránt, de teljességgel ellentmond a "mindenbe beleszólós, semmi nem jó-neki" képpel, amit ezidáig betudtam pasi-mivoltának. Habááár... egy hímnemű ismerősöm kaján röhögéssel fogadta a bejelentésemet ma, amikor is felhívtam a dokitól kifelé jövet, hogy elújságoljam neki a nagy hírt. Szerinte ugyanis a sok nyávogás, a hisztik és a figyelemkövetelés számára már az első napon egyértelművé tette, hogy a macska nem lehet más, csak nőstény.
Ez annyira alacsony labda volt, hogy le sem ütöttem... :D
Szóval, mindazoknak, akik nyomon követik Szotyi sorsának alakulását, immár hivatalosan is bejelenthetem, hogy Kispöcs lány. És ezt most kénytelenek lesztek elhinni fotódokumentáció nélkül, mert a macsek már attól kiborult, hogy egy idegen doki (ráadásul pasi..) vizsgálgatta a pisilőjét. Képzelhetitek, hogy totál összeroppanna, ha most megkérném, hogy terpesszen már be, elvégre a blogolvasók biztosra akarnak menni. :DD
Tudjátok milyenek a nők... olyan hiszti lenne, hogy olyat még a világ nem látott... :))) Úgyhogy a fénykép most elmarad, de a hétvégén majd kattintgatok. :)