Tegnap shoppingoltam. Nem volt ugyan tervezett shoppingolás, de így alakult. :)
Történt ugyanis, hogy betévedtem egy plázába, amiben eddig még nem jártam. Nem azért, mert annyira sznob és agyhalott vagyok, mert nem jártam még a városunkban leledző plázában, hanem mert történetesen más városba vetett az utam. Remélem gyakrabban fog, mert tetszett, amit ott láttam.. :)
Na szóval. Betévedtem a plázába, nézelődtem, "egyik boltból ki - a másikba be"-t játszottam, jól elvoltam. Besétáltam a cipőboltba is, miért ne? Szeretek cipőboltba járni. Sajnos általában találok is valamit, ami tetszik, és ez most sem volt másként. Überszexi tűsarkú kellette magát a polcon, pont velem szemben. Azonnal szíven ütött, de nem rohantam le, nem. Tettem egy-két kört, nézegettem más cipőket is, de semmi nem érintett meg. Visszatértem hát a csodatopánhoz.
Leírása nőnemű olvasóknak: Álomszép fekete tűsarkú, egyszerű, de finom vonalvezetésű, pont olyan magas sarokkal, amiben még járni is lehet, a lábat sem töri és nem érzi az ember csípőficamosnak magát benne 1-2 óra után sem. Ugyanakkor alkalmi, finom, elegáns, nőcis. Kétszóval: a tökéletes tűsarkú.
Leírása férfinemű olvasóknak: Szexi. Miattatok veszünk ilyet. Az a darab, ami fenejól mutat fekete combfix-szel. :D
Hazavittem hát a kis drágát, és miután este lefektettem a gyereket, kitettem a nappaliban az asztalra és nézegettem. Mondhatni gyönyörködtem benne. Aztán felvettem. Igen, lehet röhögni, hálóingben és tűsarkúban sétálgattam a lakásban. Szotyi ismét bebizonyította, hogy talpig pasi: előbb csak nézett, aztán lassan közeledett hozzám, hosszasan szemlélve az új szerzeményt a lábamon, majd köpött egyet és visszament aludni. Kapd be, Szotyi.
Nem szomorodtam el, letettem a tűsarkút az előszobában, tettem-vettem. Kis idő múlva kedvem támadt Szotyizni egyet. Kerestem a kis szőröst, hogy hol van, de egyik kedvenc helyén sem találtam. Aztán meghűlt bennem a vér. Szotyi a vadonatúj, méregdrága tűsarkúmban aludt!!
Összegömbölyödve, édesdeden szunyált a topánban, kicsit sem zavartatva magát a ténytől, hogy éppen most gyalázza rommá a cipellőt. Gondolkodtam rajta, hogy egyetlen szó nélkül kihajítom a cipőből, ügyet sem vetve álmára. Már éppen készülődtem hozzá, amikor láttam, h Szotyi szája remeg álmában és a bajsza is mozog. Álmodott a kis rohadék. Az én cipőmben. "Megöllek" - suttogtam neki kedvesen, amikor végigsimogattam a hátán. Szotyi felnézett rám, nyikkant. Folytattam: "Megöllek, ha még egyszer meglátlak a cipőmben."
Szotyi nem rezonált. Megnyalta az ujjamat és visszabújt a cipőbe aludni. Patthelyzet volt, ráadásul még le is vett a lábamról egy kis kedveskedéssel... Ritkán esik meg, de most feladtam az álláspontom. Persze csak ideiglenesen. Szotyi amnesztiát kapott és hagytam aludni. Amikor kis idő múlva felébredt és elkirándult kajálni, villámgyorsan bemenekítettem a cipőt a hálószobába.
Szerencsére Szotyi agya még elég kicsi, így nem is emlékezett arra, hogy miben szunyált eddig, így nem élt át újabb traumát. :)) Elfoglalta kedvenc helyét a kanapé mögött, és gond nélkül tovább aludt.. :)
