Sziasztok! 

Nemrégiben tettem egy kísérletet arra, hogy beszámoljak életünk legfrissebb történéseiről, de a net ördöge másként gondolta és a gondosan megfogalmazott kis posztom elszállt az éterben.
Ennek örömére pár napig másként foglaltam le magam és fölös energiáimat. Félreértés ne essék, most is lenne mit csinálnom, de mégsem járja, hogy folyton rugdosnotok kell egy kis szotyi-adagért. :) 

Na szóval. Festünk. Bizony, letudtuk az első nyaralás projektet és úgy gondoltuk, a nyár nem telhet el anélkül, hogy színesre ne varázsoljuk az eddig fehér falakat. Úgyhogy belevágtunk. :) 

A zöld-narancssárga-piros-kék színekben pompázó Szotyiról a képek legközelebbre maradnak, ezen posztomat ugyanis az előjátéknak szentelem. :)
Az pedig volt bőven (ahogy kell :D).

Kezdetnek a gyerekszobát pakoltuk ki a gyerkőccel, alapos szelektálást tartva a cirka párszáz darab énkicsipónim, baba és műanyag- és plüssállat között. Természetesen Szotyi aktív közreműködésével, aki lelkesen kapott ki egy-egy darabot a játékkupacból, hogy aztán eszeveszett trappolással a nappaliba, a kanapé mögé robogjon vele, és ott eldugja. Esküszöm, eddig azt hittem, csak a kutyák ássák el a csontjukat, és egyéb, szívüknek kedves apróságaikat, de nem. Szotyi megpróbálta felbontani a parkettát, hogy alácuccoljon. A kudarcot újabb holmik elcsenésével próbálta feldolgozni. :D

Amikor felszólítottuk a tevékenység azonnali hatállyal történő beszüntetésére, eredeti mérete kétszerésre fújta fel magát, égnek állította az összes szőrszálát és heves köpködéssel reagált. A gyerek dermedten nézte a házi-szörnyet, én meg röhögtem. Nem kicsit.

Szotyi meg átment offenzívbe. Minden létező fedezéket felhasználva támadásba lendült. Naná, hogy ellenünk. Szerinte ugyanis roppant vicces, amikor a gyanútlan gazdi lábára veti magát, belemélyeszti 10-20 körmét és ugyanennyi fogát, majd az első jajkiáltást hallva hirtelen elrohan, cirka 130km/h-s kezdősebességgel. Szerintünk kevésbé mulattató ez a móka, úgyhogy kicsuktuk Szotyit a gyerekszobából, amire heves "miúzás" volt a válasz:

- Miúúúúúúúú! Miúúúúúú- miúúúúú! (Engedjetek be! Azonnal engedjetek be! Micsoda dolog kicsukni a legkisebbet a gyerekszobából?!)
- Kuss, Szotyi, kint maradsz.
- Miúúúúúúúúúúúú - miúúúúúúúúúúúú - miúúúúúúúúúúúú! (Nemááár! Nem csukhatsz ki a saját szobámból!)
- Ez az én szobám, Szotyi és nem tejjojizálhatsz tovább minket - szólt a gyermek.
- Miúúúúúúú- miúúúúú! (Hogy lenne a te szobád? Egész éjjel én játszom benne! Ki ne dobd a lila hajú barbit! Annak a legjobb ízű a lába!)
- Bejöhetsz, ha normálisan viselkedsz.
- Miúúú - miúú. (Oké. Ha nem figyelsz, úgyis megtámadlak)

Bejött, és egy darabig valóban békésen heverészett a szőnyegen, de a szeme sem állt jól. Naná, hogy nem bírta sokáig és megint támadóállatot kezdett játszani. Ezúttal szerencsére egy plüssállaton. Végigpróbálta rajta az összes létező harcművészeti ág minden elemét, hogy aztán nagy diadalmasan meggyőződhessen róla, hogy tényleg keményebb, mint egy plüssegér. No comment.

A kimerítő tevékenység után gálánsan ránk hagyta a feltépett hasú plüssállatból elhullott szivacstörmelék és a kitépett szőrcsomók eltávolítását, és őfelsége I. (és egyben utolsó) Szotyi elvonult a kanapéra pihenni.

Mi meg, jóféle, rendes alávalókhoz méltóan feltakarítottunk utána és roppantul örültünk, hogy végre befejezhettük a pakolást. :) 

Szotyi lesből támad:

A cirkuszi macska:

Nagy tapsot neki! 

Az igazi Tom & Jerry :

"Mindenhol ott vagyok"

"Kidöglöttem. Strapás dolog ez a pakolás"

"Asszem szunyálok egyet"