A minap shoppingoltam, nagy és fényes bevásárlóközpontban tologattam a bevásárlókocsit, és azon fáradoztam, hogy feltöltsem háztartásom hiányos polcait és azzal a biztos tudattal hajthassam az elkövetkező 1 hónapban minden este álomra a fejemet, hogy jöhet meteoreső, vulkánkitörés, hegyomlás vagy lavina, hó és vízáradat avagy hurrikánhad, a szűk család túlélése biztosítva van jónéhány hétre. Ezen eszmefuttatásomat egy közeli jóbarátomnak is előadtam egyszer, midőn azt firtatta, hová utazom nomád túrára, hogy ennyi minden vásárolok össze. Amikor felhívtam figyelmét a ránk leselkedő, kiszámíthatatlan veszélyek sokaságára, az illető rámutatott, hogy városunkban még egy nyomorult domb sincs, nemhogy hegyek, amik leomolhatnak, kitörhetnek, behavazódhatnak.
Most is ez jutott eszembe, amikor pakolásztam. És mivel már Szotyi is a családhoz tartozik, neki is biztosítani kell a túlélést. Így aztán befordultam az állateledeles sorba, mivel a kis cinyóka a Whiskas Junior alutasakos kajákra esküszik (persze a rántott csirkecomb és a lekváros bukta után..).
Kerestem, kerestem a cuccot, de nem találtam sehol. Volt felnőttkaja, ezer féle, mindenféle konyhaséfek ajánlásával, tisztára nyalási garanciával, tengeri algákkal és kolibrifilével is, de a kölyökeledelek polca üresen állt.
WTF? ! – fogalmazódott meg bennem a kérdés: Ha a macska kicsi, akkor dögöljön éhen?! Miféle diszkrimináció ez, hogy nem lehet gyerekmacsek hamit kapni?! Hol egy eladó, hadd ölöm meg!!
Levadásztam egy eladót, és igyekeztem kulturált hangnemben érdeklődni tőle, hogy vajh’ miért nem találom sehol a kedvenc bárányos-nyulas-csirkés-borjús kombinációt az én kis drágámnak?! Jelen esetben a kulturált hangnem azt jelentette, hogy nem húztam a mosóporos vödröt azonnal a fejére, és nem spricceltem a mustárt a szemébe köszönés helyett. A nő unottan pillantott rám, csócsált egyet a rágóján, majd intett, hogy kövessem. Naná, hogy követtem. Le sem tudott volna rázni. Visszamentünk az állateledelekhez, ahol sikerült megállapítania, amit én már régen tudtam: elfogyott a kölyöktáp. Feszülten vártam, hogy miként orvosolja ezt, de a megoldás nem pont az volt, amit vártam: közölte, hogy vigyek másfélét, a macskának úgyis mindegy.
Hitetlenkedve néztem rá, miként marslakókra szokás. Honnan jött ez a bige és miért pont ide?! Vigyek másikat, merthogy mindegy? Miért, neki mindegy, hogy hamburgert etetek vele, ha egyszer vega? Hülye gyík.
Mintha nem lenne nyilvánvaló, hogy Szotyi AZT az öntetet szereti és azokat az omlós, ízlésesen apró falatokat. Mégsem tehetek elé valami félbevágott disznót, hogy egye azt.. Szotyinak amúgy is megvannak a maga étkezési szokásai, miként minden valamirevaló élőlénynek. A teljesség igénye nélkül ebből néhány:
- Halat csakis az akváriumból fogyaszt, minden más forrás bizonytalan. A lazacot amúgy sem szereti, ha már nyers hal, akkor az legyen pangasius. Filé.
- Csirkét és egyéb kétlábúakat legjobban rántva szereti fogyasztani, esetleg pörköltnek. Köretként egy kevés tésztával, abból a csigás a kedvence. A nyers húst személyes sértésnek tekinti.
- A felvágottak közül csak a párizsi és a sonkafélék mennek át a rostán, a virslit csak melegen fogyasztja.
- Imádja a pizzát, kedvence a Négysajtos, csirkemell feltéttel.
- A lekváros bukta továbbra is a kedvenc desszertje.
- Esti-éjszakai közös sajtozásaink során legszívesebben a Mozzarella sajtot fogadja, de ha muszáj, akkor megeszi a trappistát is. Vékonyra szelve.
- Kedvenc csemegéje a frissen fogott légy (ezt azért megfogja magának, nem én vadászok rájuk).
Talán mindebből már kiderül, hogy Szotyi nem eszik meg akármit, és nem lehet holmi „másféle” kaját elétenni, amivel az eladó próbálkozott. Így aztán mi sem természetesebb, hogy a bevásárlással végezve tettem egy röpke 20km-es kitérőt a legnagyobb állateledel-áruház felé, ahol bevásároltam a kis lila-ezüst tasakos kajákat, hogy Szotyika véletlenül se vesszen éhen a közeljövőben. :)
Most komolyan mondod, hogy nem voltál képes aszpikos-borjúmájas kaját hozni? De gááz...
Na jó, a sárgarépás csirkefalatok is megteszik. De csak tejszínes mártásban!
Cica a tetőn:
Tappancsok az ablakon. Persze kívülről. Így izgalmasabb...
Asszem most bejövök kicsit. Kezd nagyon égetni a nap odakint... :)
